A világ és egyéb lényegtelen dolgok

A világ és egyéb lényegtelen dolgok

DD2- Konvenciók és asztrológiai jelenségek

2017. április 27. - A kávéautómata előtt mind egyenlőek vagyunk...

Vannak úgynevezett társadalmi konvenciók. Mint például a lélegzés… Tényleg volt valaki a kipróbálta mi van ha 5 percig nem vesz levegőt? Lehet semmi. Azért az valahol ciki lenne ha kiderülne, hogy nem lenne tőle semmi bajunk. Persze vannak ennél szofisztikáltabb konvenciók. Mint pl., hogy reggel felkelünk és elmegyünk dolgozni. Vagy, hogy házat építünk kocsit veszünk stb. Pedig igazából el lennénk ezen dolgok nélkül is. De az emberben benne van a többi ember irányába mutatott megfelelési kényszer, a vágy, „hogy rendes emberek legyünk”. Ezt a jelenséget figyelhettem meg a gettó akarom mondani a Határ út fele. Két fess vélhetően hajléktalan fiatalember állt a villamoson 2 hatalmas szemeteszsák ruhával és egyéb kacattal. Az egyik egy hordozható analóg tévé beprogramozásával küzdött, ami nem kis feladat figyelembe véve, hogy manapság már nincsen adás az ilyesmikhez. A másik állt dülöngélt tántorgott, tulajdonképpen a japán felhőkarcolók földrengés (villamosrengés) közbeni védekezési taktikáját applikálta, megpróbálta a legnagyobb kilengést elérni strukturális sérülés nélkül. Eközben pedig a másiknak óbégatott : „ Bazmeg Józsi miért nem bírsz már rendes ember lenni !”. Hát igen. A társadalmi konvenciók bennünk élnek… 

 

Akinek van okostelefonja, netán mellé egy GSM modem nélküli nagyobb okostelefonja, esetleg még egy nagyon pici okostelefonja amit egy szíjon hord a karján, az tudja milyen kellemetlen ha (amikor) az ember fia bármelyik időpillanatban médiához tud jutni. Ott van az ember zsebében ez a dolog és amikor nem figyel, hirtelen a kezébe kerül, és tolja az arcába a médiaszennyet. És ehhez a remek szolgáltatáshoz még hozzátartozik a napi átlagos hasonló jellegű stimuláció. Tábla, plakát cica reklámújság rádió tévé Józsi Bácsi a darukezelő, stb. Ennek eredményeképpen a mai fiatalság szellemileg annyira letompult, hogyha nem éri valamelyik érzékszervén keresztül stimuláció 5 másodpercig akkor elalszik. És ezen elszomorító állapot tökéletes illusztrátora a Skála belsejében található kávéautomata. Ugyanis ebbe a remek gépbe szemmagasságban egy TV-t szereltek annak érdekében, hogy abban a 45 másodpercben (igen, mértem) amíg megkapom a kávémat ne véletlenül  unatkozzak. Nehogy másik automatát válasszak, ahol végre megtudhatom, hogy mi van győzikével, vagy mit lopott a politikus. Ez így szép és jó, csak egy apró hátránya van a dolognak. Azaz kettő.  

 

  1. Asztrológiai jelenségek. Ugyanis a kávéautomata körül egységnyi sugarú körben kering mindig egy biztonsági őr vagy takarító, aki aktívan nézi a tévét, így nem lehet ott kávét venni. Mert ő ott van.

 

  1. És ez a fontosabb. Remélem itt a többség nevében beszélek, de kurvára nem igénylek ilyen szart. Nem igaz, hogy manapság a fogyasztó annyira értékes portékának számít, hogy 5 nyomorult másodpercre nem lehet békén hagyni. Egy kicsit hagyjon pihenni már! Az a 45 másodperc hadd legyen az enyém, aztán tolhatja bele tovább az arcomba a reklámokat, meg az egyéb szemetet. De nem. Minden lehetőséget ki kell használni, hogy azt a nyomorult felesleges bevételt kiküzdjék a zsebemből. Manapság egyébként ez az ipar teljesen aránytalan méreteket vett fel. Régen mindenki termelt, aztán mindenki szolgáltatott, aztán mindenki kereskedett, ma mindenki reklámoz. Remélem hamarosan túltelítetté válik ez a piac is, és ez a lufi kidurran, mert ez már tényleg nem állapot. Amikor a telefon launcherje is már reklámoz egyre inkább fizetnék azért, hogy engem békén hagyjanak. Van is egy konstruktív javaslatom. Ha az autómatának 20Ft-al többet dobok be mint a termék ára, nyelje el az egészet, de kapcsoljon ki a tévé. 20 forintot megérne. Ugyanitt mobiltelefon eladó. Szép napot.

DD : Egy lépésre vagyunk attól, hogy egy lépésre legyünk mindentől

Lesznek olyan cikkek, amiknek az összefoglaló neve Déli Drájver lesz. Szörnyű cím tudom. Én is utálom a szójátékokat, az alliterációkat és egyálalán minden olyasmit ami csak egy rendkívül szűk réteg számára értelmes. Igaz utóbbi lehet hogy azért van mert én sosem vagyok tagja ezen rétegnek, mert primitív vagyok... A társadalmi megítélésem viharos vizeiről visszalendítem a csónakot a cikkek felfedezetlen patakjára, ahol el tudom mesélni, hogy ezen írások egyetlen közös pontja, hogy sem formailag, sem tartalmilag, sem stílusban nem fognak semmilyen egységet képviselni. Kicsit mint a szabad gondolatok jegyzéke, csak kicsit több átkozódással. Ez lesz ennek a blognak a fő cikksorozata. Ezzel együtt ha ez bejön (vagy pont azért ha nem), lesznek egyéb témákkal foglalkozó cikkek. Kettő ami jó eséllyel létezni fog az egy informatikai és egy marketinges tematikájú. De a jövő azért jövő mert távol van, a jelenben pedig olvassátok az első megjelent DD cikket. Amihez lejjebb kell görgetni. Amit nem kell az a kommentekben anyázni. Jó görgetést...

Nem tudom ki hogy van vele, de vannak témák amikkel rendkívül fel lehet engem bosszantani. Az önvezető autó ezek közül az egyik. Nem, nem még nem kezdtett el csorogni a nyál a szám szélén. Bár lehet ezért foltos az ingem mindíg... Az igazság az, hogy nem az önvezető autó koncepciója zavar, sokkal inkább a média, sokkal kriminálisabb módon a gyártók és fejlesztők azon ígérete, hogy ez a technológia a sarkon van. Kicsit olyan mint az első kompetens Android bulid. Lehet hogy egyszer létezni fog, de nem garantálom, hogy bármelyikünk is élni fog akkor már. Elmagyarázom mi a probléma. Ha megkérdezel bárkit aki ezen a területen dolgozik, hogy az önvezető autó milyen kihívásokkal kűzd, olyan dolgokat fog mondani mint, hogy "nem elég jók a kamerák", "nem lehet elég gyorsan adatot feldolgozni a kamerákkal", "vannak olyan időjárási körülmények ahol a rendszer nem működik megfelelően". Még soha nem hallottam akadályként, hogy "ezzel az egésszel van egy nagyon súlyos elvi probléma". Mi ezen probléma? Az, hogy ahhoz hogy egy robot ténylegesen tudjon forgalomban egy gépjárművet önállóan vezetni, (ne adj' Isten olyan országban/helyzetben, ahol ez a rendszer még újdonság, így emberi vezetők között is kell közlekednie) lehet hogy nem kritérium de kurvára célszerű, hogy legyen intelligens. Aki nem érti hogy miért, annak felteszek egy rendkívül egyszerű, ám de demonstrációs célra kiváló programozási talányt: Csináljunk egy asztalfelsimeró rendszert! Hogy lehet felismerni egy asztalt, ha mi csak színes pontokban tudunk gondolkodni, hiszen az az amit a számítógép lát. Mi tesz egy asztalt annyira disztingválttá, hogy egyértelműen fel meg lehessen különböztetni, egy vasalódeszkától, egy széktől, vagy simán egy Gameboytól, vagy egy faltól. Ez az a kérdés amire szinte lehetetlen válaszolni. Nem lehet egy olyan általános feltételrendszert kreálni (lábak száma, színe pozíciója, dolgok rajta, szobában elfoglalt helye) ami alapján megbízhatóan fel lehet ismerni egy akármilyen asztalt. De ha fogunk egy "intelligenciával rendelkező" személyt, mutatnánk neki egy jó minőségű fotót, meg tudná találni rajta az asztalt? Természetesen! Meg tudna mutatni egy akármilyen asztalt? Persze! Nem tartana neki egy tizedmásodpercig sem. Egy ember meg tud különböztetni egy nyulat egy papírzcskótól? És egy tárgyfelismerő rendszer? És akkor nem beszéltünk még olyan emberi trivialitásokról, hogy egy ember tudja, hogy Európában hajnali kettőkor nem lesznek kenguruk az út szélén, de ez egy számítógép számára nem hogy nem trivialitás, hanem egy lehetséges akadály. Ez persze az emberi döntésképességet rendkívül lassúvá és nehézkessé teszi az esetek fél százalékában, amikor egy állatkerti szökevény van az M0-ás autópályán, de minden más esetben összehasonlíthatalanul gyorsabb és megbízhatóbb...

Én is tudom, hogy lehet olyan módon autót vezető robotot csinálni, hogy teszünk bele egy tárgyfelismerőt, és ész nélkül beletáplálunk minél több kivételt és speciális esetet, de remélem tisztán látható, hogy ez nem egy fenntartható, vagy értelmes módszer, hiszen ha beletápálunk végtelen számú kivételt, a végelen számíú kivétel komponenseiből kreálni tudok egy végtelen+1-ik kivételt. Így az autó folyamatos emberi felügyeletre szorul ami csak az értelmét veszi el. Erre egyébként gyakori válasz, hogy "elég az ha jobban teljesít mint az ember". Sajnos ez az univerzum legnagyobb baromsága. Ugyanis az átlagokkal az a baj, hogy nem veszik az egyént figyelembe. Ha a robot mondjuk 10%-al jobban teljesít mint az emberek átlaga, akkor ebből arra juthatumk hogy 10%-al csökkeni fog a balesetek száma. De ez egy teljesen rossz megközelítés. Ezek a rendszerek először olyan járművekbe fognak kerülni akiknek a sofőrjei sokat vezetnek. Hivatásos sofőrök, területi képviselők, sorolhatnám. Ezek a vezetők azonban a balaesetek elhanyagolható részéért felelnek azonban a kilóméterek nagy hányadáért, és nem kizárt, hogy 70-80%-al jobban vezetnek mint az átlagos sofőr. Tehát az ő esetükben ez a rendszer növelni fogja a balesetek számát, olyan mintha beszüntetnék a hivatásos sofőrvizsgát, és a Marika nénit ültetnénk a DAF kormánya mögé. Tulajdonképpen az úrvezetők felelőtlenségét/tapasztalatlanságát beszorozzuk a kamionsofőrök kilóméterszámával. És ez a jövő megoldása... Arról nem is beszélve, hogy balaeseti statisztikákat problémás összehasonlítani, mert rengeteg tényezőből áll. Például, mekkorát hibázik a robot/ember, hol, mennyire gyakran. Egy másik súlyos gond, hogy a várostervezésekben az emberek vannak figyelembe véve, számukra átláható a közlekedés, ami súlyos gond a robotoknak. Át lehet épteni a várost olyanra, hogy a robot "lásson" jobban, de az meg az embernek lesz rossz... Így a mesterséges intelligencia problémája nehezen megkerülhető.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a mesterséges intelligenciától nagyon messze vagyunk még. Tulajdonképpen röhejes, de képtelenek vagyunk akár azt is definiálni hogy mi az a mesterséges intelligencia. Vagy akár az intelligencia. Jelenleg a legjobb definíció az, hogy amit az IQ tesztek mérnek... Erről lehet, hogy lesz később cikk, mert rettentően érdekes téma (aki kíváncsi rá kommenteljen), egyelőre foglaljuk össze úgy, hogy az IQ egy, a közösség által meghatározott életképesség mutató... Hogy fogjuk tudni, ha egy számítógép eljut arra a szintre, hogy "intelligensen" legyen képes viselkedni? Hát kis túlzással erre lenne jó a Turing teszt*. Ami a világ legkevégbé egzakt, mégis legelfogadthatóbb mérése annak a pontnak amikor egy számítógép képes lesz intelligensen kommunikálni. De én nagyon könnyen bocsátkozom feltételezésekbe, így lépjünk tovább. Tegyük fel, hogy sikerült egy intelligens gépet építeni, és olyan szintre lekicsinyíteni, hogy lehessen egy gépjármű irányítására. Nem merülne fel a gond, hogy elkezd emberi hibákat produkálni? Hogy inkonzisztens lesz? Hogy a fiatalabb autók gyakrabbam törik össze magukat mert tapasztalatlanok? Hogy robotpszihológusokra lesz szükség? Hogy az autód megtagadja a szogálatot? Hogy felmerül egy csomó morális kérsé, hogy ha az autónak balaesetet kell okoznia kit öljön meg? Vagy ez jogilag kinek a felelőssége? Lehetne mondani, hogy a gyáré, de az autó saját tudattal rendelkezik, arról nem tehet a gyár hogy hogy döntött. Pont mint ahogy a szülő nem tehet a gyerekéről... Én nem mondom hogy ezek tényleges gondok lesznek, de az ötlet nem elvetendő nemde? És miután én itt másfél oldalon keresztül elvi gondokról nyavalygok, kissé bosszantó, hogy vannak cégek akik az autójukat "önvezető"-nek titulálják. Ha kormánybőröző üzemed van, még ne nézz más befektetés után....

 

 

 

*Ha valaki nem tudná mi a Turing teszt. https://hu.wikipedia.org/wiki/Turing-teszt Nem akartam leírni mert a ti olvasási képességeteknek (akaratotoknak) is van határa...

A blog névválasztásáról...

Nem vagyok a névválasztások ásza. Mondhatni eléggé valószínű, hogy aki a blog címét olvassa, az már ezt a szöveget nem fogja, mert elment az élettől is a kedve. Aki esetleg mégis itt maradt még, azt őszintén szólva nagyon érdekelheti, hogy mi ez a blog, szóval a tárgyra térek. Fogalmam sincs. Ezt a kijelentést az az itt (még) ismeretlen tény teszi nagyon problémássá, hogy amikor ez a bemutató íródik, van alsó hangon 15 megírt cikkem. Ha van még valaki aki nem zárta be az oldalt, és törölte le az előzményeket (majd újra installálta a Windowst a biztonság kedvéért), annak igazán nem húzom többet az idejét... Aki ennek a blognak rendszeres látogatója lesz, megtudhatja :  

 

  • Hogyan írjuk be az apróhirdetések címébe a lakcímünket... 

 

  • Mi köze a Fornettinek a videotékákhoz. 

 

  • Miért van nehéz dolga az Úristennek 

 

  • Hogy következik az ember döntési mechanizmusaiból, hogy mindenki iPhone-t vesz. 

 

Akiknek felkeltette a fenti felsorolás az érdeklődését, annak ajánlom, hogy nézzen fel időnként, ugyanis ezekre a világmegváltó kérdésekre biztosan választ fog kapni, mint mondtam ezek már megírt cikkek. A megjelenési gyakoriság az a heti egy-két cikket fogja felüliről súrolni, majd kiderül, hogy mennyire gyorsan tudok új cikkeket írni. 

 

Aki még itt van, annak további szép napot és várjátok a következő (első) cikket. 

 

süti beállítások módosítása