Vannak úgynevezett társadalmi konvenciók. Mint például a lélegzés… Tényleg volt valaki a kipróbálta mi van ha 5 percig nem vesz levegőt? Lehet semmi. Azért az valahol ciki lenne ha kiderülne, hogy nem lenne tőle semmi bajunk. Persze vannak ennél szofisztikáltabb konvenciók. Mint pl., hogy reggel felkelünk és elmegyünk dolgozni. Vagy, hogy házat építünk kocsit veszünk stb. Pedig igazából el lennénk ezen dolgok nélkül is. De az emberben benne van a többi ember irányába mutatott megfelelési kényszer, a vágy, „hogy rendes emberek legyünk”. Ezt a jelenséget figyelhettem meg a gettó akarom mondani a Határ út fele. Két fess vélhetően hajléktalan fiatalember állt a villamoson 2 hatalmas szemeteszsák ruhával és egyéb kacattal. Az egyik egy hordozható analóg tévé beprogramozásával küzdött, ami nem kis feladat figyelembe véve, hogy manapság már nincsen adás az ilyesmikhez. A másik állt dülöngélt tántorgott, tulajdonképpen a japán felhőkarcolók földrengés (villamosrengés) közbeni védekezési taktikáját applikálta, megpróbálta a legnagyobb kilengést elérni strukturális sérülés nélkül. Eközben pedig a másiknak óbégatott : „ Bazmeg Józsi miért nem bírsz már rendes ember lenni !”. Hát igen. A társadalmi konvenciók bennünk élnek… 

Akinek van okostelefonja, netán mellé egy GSM modem nélküli nagyobb okostelefonja, esetleg még egy nagyon pici okostelefonja amit egy szíjon hord a karján, az tudja milyen kellemetlen ha (amikor) az ember fia bármelyik időpillanatban médiához tud jutni. Ott van az ember zsebében ez a dolog és amikor nem figyel, hirtelen a kezébe kerül, és tolja az arcába a médiaszennyet. És ehhez a remek szolgáltatáshoz még hozzátartozik a napi átlagos hasonló jellegű stimuláció. Tábla, plakát cica reklámújság rádió tévé Józsi Bácsi a darukezelő, stb. Ennek eredményeképpen a mai fiatalság szellemileg annyira letompult, hogyha nem éri valamelyik érzékszervén keresztül stimuláció 5 másodpercig akkor elalszik. És ezen elszomorító állapot tökéletes illusztrátora a Skála belsejében található kávéautomata. Ugyanis ebbe a remek gépbe szemmagasságban egy TV-t szereltek annak érdekében, hogy abban a 45 másodpercben (igen, mértem) amíg megkapom a kávémat ne véletlenül  unatkozzak. Nehogy másik automatát válasszak, ahol végre megtudhatom, hogy mi van győzikével, vagy mit lopott a politikus. Ez így szép és jó, csak egy apró hátránya van a dolognak. Azaz kettő.  

1. Asztrológiai jelenségek. Ugyanis a kávéautomata körül egységnyi sugarú körben kering mindig egy biztonsági őr vagy takarító, aki aktívan nézi a tévét, így nem lehet ott kávét venni. Mert ő ott van.

2. És ez a fontosabb. Remélem itt a többség nevében beszélek, de kurvára nem igénylek ilyen szart. Nem igaz, hogy manapság a fogyasztó annyira értékes portékának számít, hogy 5 nyomorult másodpercre nem lehet békén hagyni. Egy kicsit hagyjon pihenni már! Az a 45 másodperc hadd legyen az enyém, aztán tolhatja bele tovább az arcomba a reklámokat, meg az egyéb szemetet. De nem. Minden lehetőséget ki kell használni, hogy azt a nyomorult felesleges bevételt kiküzdjék a zsebemből. Manapság egyébként ez az ipar teljesen aránytalan méreteket vett fel. Régen mindenki termelt, aztán mindenki szolgáltatott, aztán mindenki kereskedett, ma mindenki reklámoz. Remélem hamarosan túltelítetté válik ez a piac is, és ez a lufi kidurran, mert ez már tényleg nem állapot. Amikor a telefon launcherje is már reklámoz egyre inkább fizetnék azért, hogy engem békén hagyjanak. Van is egy konstruktív javaslatom. Ha az autómatának 20Ft-al többet dobok be mint a termék ára, nyelje el az egészet, de kapcsoljon ki a tévé. 20 forintot megérne. Ugyanitt mobiltelefon eladó. Szép napot.